Tanulóink írták

Tanulóink írták: AKCIÓBAN A TERMÉSZETVÉDŐKTanulóink írták: AKCIÓBAN A TERMÉSZETVÉDŐK A természet őrei szakkör keretében, Zoran Marković földrajztanár vezetésével, november 15-én, szombaton iskolánk és a Politechnikai Iskola mintegy ötven diákja Kikindára látogatott. Az út első megállója Magyarkanizsánál volt a Tisza partján. Rövid pihenőt követően a csapat egyenesen Kikindára indult. Érkezéskor azonnal baglyok után kutattak a város központjában. Kezdetben csak egy-két példányt láttak, de néhány méterrel odébb már akár húsz bagoly is felbukkant egy-egy fa lombjai között! A baglyokkal való „találkozást” és a fényképezkedést követően a diákok a helyi múzeumba látogattak, ahol először egy rövidfilmet néztek meg Kiki, a mamut történetéről, majd a valódi mamutcsontvázat is megtekintették, végül bejárták a múzeum többi kiállítását is... Manuela Tulumović (I-13) tanuló írása - bővebben a szerb nyelvű oldalon.
Tanulóink írták: ÉRZEM A KÉNYSZERT, HOGY KIMONDJAM, DE – HALLGATOKTanulóink írták: ÉRZEM A KÉNYSZERT, HOGY KIMONDJAM, DE – HALLGATOK Vannak pillanatok az életemben, amikor úgy érzem, mindent el tudnék mesélni – minden apróságot, minden örömöt, minden fájdalmat, amit érzek. Mesélhetnék a váratlan találkozásokról, amelyek olyan helyeken történtek, ahol sosem számítottam rájuk. A véletlenekről, amelyek miatt hiszem, hogy semmi sem történik ok nélkül. Bevallhatnám, mennyire fáj, amikor nem tudok kapcsolatba lépni valakivel, aki fontos volt – és még mindig az. Elmondhatnám azt is, hogy néha jeleket keresek az apróságokban – egy karcolás formájában a bőrömön, vagy olyan szimbólumokban, amelyek látszólag ok nélkül bukkannak fel, mintha valaki üzenne nekem… Beszélhetnék a gyengeségeimről is, azokról a pillanatokról, amikor felteszem magamnak a kérdést: miért vagyok ilyen, amilyen – és keresem a válaszokat, amelyeket talán soha nem fogok megtalálni… Milena Gabrić (III-15) tanuló írása – bővebben a szerb nyelvű oldalon.
Tanulóink írták: HOGYAN LÁTOM A KORTÁRSAIMATTanulóink írták: HOGYAN LÁTOM A KORTÁRSAIMAT Első pillantásra úgy tűnik, hogy minden kortársam egyforma: hasonlóan öltözködnek, ugyanazokat az alkalmazásokat használják, hasonló helyzetekben találják magukat. De nem vagyunk mind olyanok, amilyennek mutatjuk magunkat. Úgy gondolom, sokan közülük idősebbnek szeretnének tűnni, ezért is viselkednek úgy, mintha már felnőttek lennének. Azt hiszik, elég érettek – pedig nem azok. Szerintem túlságosan sietnek felnőni, és nem is veszik észre, hogy most élik életük legszebb éveit. Úgy látom őket, mint akik szeretnék, ha megértenék őket. Vannak, akik bezárkóznak, mások hangosan hangoztatják a véleményüket – gyakran csak azért, hogy elrejtsék bizonytalanságukat. Ami azonban mindannyiunkat összeköt, az a mély vágy, hogy elfogadjanak minket – az iskolában, a társaságban, a közösségi hálókon. Egyeseknek a siker fontos, másoknak a népszerűség... Marinela Koljđeraj (I-13) tanuló írása – bővebben a szerb nyelvű oldalon.
Tanulóink írták – Egy érettségiző feljegyzése: TUDOM, MILYEN ÚTVONALON HALADTAM, DE VAJON MILYEN VÁR MÉG RÁM...Tanulóink írták – Egy érettségiző feljegyzése: TUDOM, MILYEN ÚTVONALON HALADTAM, DE VAJON MILYEN VÁR MÉG RÁM... Minden ember élete során megírja a saját történetét. Ezek az oldalak nem mindig vidám színekkel vannak tele; gyakran szomorúság, küzdelem, de ugyanakkor öröm, érés és remény színeit hordozzák. Ahogy a gyermekkornak nevezett úton lépdelünk, elérkezünk egy pillanathoz, amikor hátranézünk és értékeljük, hol jártunk eddig, miközben izgalommal tekintünk előre, és azon tűnődünk, hova vezethet minket ez az út... Anđela Mirković (IV-15) tanuló írása – bővebben a szerb nyelvű oldalon.
Tanulóink írták: SZÖVÜNK, KÖTÜNK ÉS ALKOTUNKTanulóink írták: SZÖVÜNK, KÖTÜNK ÉS ALKOTUNK A szőtt és kötött egyedi textíliák órán a III-15 osztály tanulói (leendő ruhamodellező technikusok) megismerkedtek a kötés és hímzés alapjaival. Jelena Muminović tanárnő segített nekünk megtanulni a kötés minden "trükkjét", és elsajátítani valamit, amit eddig sosem próbáltunk! A munka eredménye egy faliújság lett, amely az iskola első emeletén (a könyvtár mellett) található, és amelynek elkészítése igen nagy kihívást jelentett – érintenünk kellett mindent, ami a kötéshez kapcsolódik, az elkészített munkákat el kellett helyeznünk a faliújságon, s mindezt kreatívan! Dora Gabrić (III-15) tanuló írása – bővebben a szerb nyelvű oldalon.
Tanulóink írták: SOK MINDENHEZ ÉRTEK, CSAK MAGAMAT NEM ÉRTEM AVAGY: MIÉRT KEZDEK BELE, HA VÉGÜL MINDENT VISSZABONTOK?Tanulóink írták: SOK MINDENHEZ ÉRTEK, CSAK MAGAMAT NEM ÉRTEM AVAGY: MIÉRT KEZDEK BELE, HA VÉGÜL MINDENT VISSZABONTOK? Ismersz engem? Ismersz, de mégsem ismersz – miért van ez így?! Szégyellsz megmutatni engem, mert attól félsz, hogy elijeszted az embereket… Tudsz fonni, de mindig kibontod, amit elkészítettél, mert nem vagy biztos a képességeidben. Tudsz varrni, de nem tetszik, amit varrtál, és azt mondod: „Nem elég jó,” „Nem egyenes,” vagy „Lehetett volna jobb is”… És így tovább. Tudod, hogy szép vagy sminkkel és smink nélkül is, de magadat mégis meggyőzöd arról, hogy nem vagy szép – hiszen annyi szép nő vesz körül, hogyan lehetnél te is szép?!... Maša Milanko (II-15) tanuló írása – bővebben a szerb nyelvű oldalon.
1 2 3