Tanulóink írták
A tanulók írják: „ÉRZEM A KÉNYSZERT, HOGY KIMONDJAM, DE – HALLGATOK” Vannak pillanatok az életemben, amikor úgy érzem, mindent el tudnék mesélni – minden apróságot, minden örömöt, minden fájdalmat, amit érzek. El tudnék mesélni váratlan találkozásokat, amelyek olyan helyeken történtek, ahol nem is számítottam rájuk. A véletleneket, amelyek miatt hiszem, hogy semmi sem történik ok nélkül. Be tudnám vallani azt is, mennyire fáj, amikor nem tudok kapcsolatot teremteni valakivel, aki fontos volt nekem – és még mindig az.
El tudnám árulni, hogy néha jeleket keresek az apróságokban – egy karcolás formájában a bőrömön, szimbólumokban, amelyek ok nélkül jelennek meg, mintha valaki üzeneteket küldene nekem... Beszélhetnék a gyengeségeimről is, azokról a pillanatokról, amikor azon tűnődöm, miért vagyok ilyen, amilyen, és keresem a válaszokat, amelyeket talán soha nem találok meg.
Mesélhetnék az álmaimról, arról, amit szeretnék, és amitől félek. Azokról a pillanatokról, amikor azt gondolom, hogy valami sorsszerű – de aztán mégis elbizonytalanodom, hogy talán nem az. Bevallhatnám, hogy szeretnék beszélgetést kezdeni, de aztán megállok, és várom, hogy a másik tegye meg az első lépést. Mindent el tudnék mondani!
De – hallgatok.
Hallgatok, mert félek, hogy senki sem értené meg a szavaimat.
Hallgatok, mert néha a csend jobb, mint a válasz, amit kaphatok.
Hallgatok, mert a csend néha hangosabb lehet minden kimondott szónál.
És talán épp ez a hallgatás mond el mindent rólam.
Arról, min mentem keresztül, mit álmodtam, mennyire szerettem, vágytam és veszítettem.
Mert ebben a csendben élek én – a gondolataimmal, a jeleimmel és azokkal a pillanatokkal, amelyek formálnak engem.
Tanulóink írták: SZÖVÜNK, KÖTÜNK ÉS ALKOTUNK A szőtt és kötött egyedi textíliák órán a III-15 osztály tanulói (leendő ruhamodellező technikusok) megismerkedtek a kötés és hímzés alapjaival. Jelena Muminović tanárnő segített nekünk megtanulni a kötés minden "trükkjét", és elsajátítani valamit, amit eddig sosem próbáltunk! A munka eredménye egy faliújság lett, amely az iskola első emeletén (a könyvtár mellett) található, és amelynek elkészítése igen nagy kihívást jelentett – érintenünk kellett mindent, ami a kötéshez kapcsolódik, az elkészített munkákat el kellett helyeznünk a faliújságon, s mindezt kreatívan!
A faliújságon láthatók: szív alakú függők fonalból, egy nyulat ábrázoló hímzés, fonalból készült, fa fejű babák... A diákok dicséretet kaptak, s a kreativitás és a türelem – két olyan tulajdonság, amely elengedhetetlen a profilunkhoz – igazán megmutatkozott.
Dora Gabrić III-15
Diákok írnak: SOK MINDENHEZ ÉRTEK, TÉNYLEG ÉRTEK, CSAK SAJÁT MAGAMAT NEM ÉRTEM, VAGY: MIÉRT FONOK, HA AZTÁN KIBONTOM?
Ismersz engem? Ismersz, de mégsem ismersz – miért van ez így?! Szégyellsz megmutatni engem, mert attól félsz, hogy elijeszted az embereket… Tudsz fonni, de mindig kibontod, amit elkészítettél, mert nem vagy biztos a képességeidben.
