Tanulóink írták

Tanulóink írták: ÉRZEM A KÉNYSZERT, HOGY KIMONDJAM, DE – HALLGATOK

Vannak pillanatok az életemben, amikor úgy érzem, mindent el tudnék mesélni – minden apróságot, minden örömöt, minden fájdalmat, amit érzek. Mesélhetnék a váratlan találkozásokról, amelyek olyan helyeken történtek, ahol sosem számítottam rájuk. A véletlenekről, amelyek miatt hiszem, hogy semmi sem történik ok nélkül. Bevallhatnám, mennyire fáj, amikor nem tudok kapcsolatba lépni valakivel, aki fontos volt – és még mindig az. Elmondhatnám azt is, hogy néha jeleket keresek az apróságokban – egy karcolás formájában a bőrömön, vagy olyan szimbólumokban, amelyek látszólag ok nélkül bukkannak fel, mintha valaki üzenne nekem… Beszélhetnék a gyengeségeimről is, azokról a pillanatokról, amikor felteszem magamnak a kérdést: miért vagyok ilyen, amilyen – és keresem a válaszokat, amelyeket talán soha nem fogok megtalálni…

Milena Gabrić (III-15) tanuló írása – bővebben a szerb nyelvű oldalon.