Híreink

A DIPLOMA MINDEN AJTÓT KINYIT!

A köztársasági versenyre magabiztosan, elméleti és gyakorlati tudással felfegyverkezve és mindazokkal a képességekkel felvértezve indult, amelyeket iskolánk jelmondata is hangsúlyoz: „A tudás és képességek iskolája”. Mindezeket Marjan Katančić a három év alatt tanáraitól és az iskolai műhelyben, a pékmesterség szakembereitől sajátította el. A III-5 osztály (oktatási profil – pék) tanulója az élelmiszergyártás- és feldolgozás XXII. köztársasági megmérettetésén első helyezést ért el. Az eredménnyel nem csak tanárai legnagyobb elismerését érdemelte ki, hanem egyúttal a média figyelme is ráirányult. Iskolalapunknak azt nyilatkozta, hogy a kamerák előtt (egy kicsit) lámpalázas volt, a versenyen azonban egyáltalán nem izgult.

• Minden kitűnően ment, amikor azt mondtam, hogy megnyerem a versenyt, így is gondoltam. Bementem és megláttam a többi versenyzőt, hogyan álltak hozzá a feladathoz. A versenyfeladat a fonott kalács elkészítése volt – megcsináltam, ahogyan tanítottak és a legjobb tudásom szerint. Ez a gyakorlati rész volt, az elméleti részen 29 pontot értem el a lehetséges 30-ból. A feladatok többnyire számításra alapultak – mértékegységek átalakítása, például a liszt százalékos arányának átváltása grammá vagy kilogrammá, a HACCP szabvánnyal, HTZ felszereléssel kapcsolatos kérdések megválaszolása…

Marjant a versenyre és jövendőbeli szakmájára elsősorban Danijela Mutabdžija tanárnő készítette fel, valamint az iskolai pékségben dolgozó pékek, az Osvald fivérek, Mirko és Laci, akiktől a pékmesterség szakmai titkait elsajátította.

• Ők tanítottak meg (majdnem) mindenre – az egyszerű kifli és perec készítésétől a burekig. A burektésztát még nem tudom a levegőben megforgatni, de az asztalon kinyújtani már igen! Mutabdžija tanárnőtől kedvet kaptam a tanuláshoz, és ő motivált, biztatott. Ma már biztos vagyok benne, hogy ez az a szakma, amellyel foglalkozni szeretnék a középiskola befejezése után. Már kaptam néhány ajánlatot, és folyamatban vannak a tárgyalások a város legjobb pizzériáival is…

A szülők joggal büszkék fiukra, első a családban, aki ezzel foglalkozik majd. Habár a fiatalember először nem ezt a szakot választotta, most már biztos benne, hogy jól döntött.

• Autómechanikus szerettem volna lenni, de abban az évben nem indult ez a szak, gépjárművezetőnek pedig nem vettek fel, ezért iratkoztam ide. Egyaltalán nem bántam meg a döntésemet! Tény, hogy az elméleti tantárgyak nehezebben mennek (vállalkozástanból rossz osztályzataim is vannak és beírások), de azon leszek, hogy mindezt magam mögött hagyjam. Ennek vége! A szaktantárgyak azok, amelyeket élvezek és szeretek.

A szakmában megtalálta önmagát, azonban a pékségen kívül is, a műhelyben meg tud majd javítani egy kerékpárt, meghibásodást az autóban… Szeretem, ha piszkos a kezem! – teszi hozzá Marjan nevetve. A diákoknak azt tanácsolja, hogy kitartóak legyenek, ne adják fel, ami jól megy nekik. Marjan gyakran készít barátainak finomságokat, húsos pitét sajttal és gombával, és ha kell, kenyeret is dagaszt! Ezzel jutalmazza barátait, számára pedig a legnagyobb jutalom a tudás, amit magával visz, és mint rámutat, a diploma, amelyet a középiskola befejezése után kap, valamint ez a versenyeredmény, amely minden ajtót kinyit majd előtte…