Híreink
TANULNAK, DOLGOZNAK – JÓL ÉRZIK MAGUKAT A Vegyészeti-Technológiai Iskola diáklányai összekötik a szépet a hasznossal, legalábbis az általuk rendszeresen küldött fényképek alapján megítélve. A lányok az Erasmus+ „Tudjuk, merre hajózunk – az EU nyomában” projekt keretében kéthetes továbbképzésre utaztak Olaszországba. A nap egy részét szabóműhelyekben és cukrászdákban töltik, ellesve a kiváló mesterek titkait, közben fejlesztve tudásukat és készségeiket. Munka után a gyönyörű Milánóban sétálnak és ismerkednek a nevezetességeivel. Tanulnak, dolgoznak – jól érzik magukat. Október 21-én, pénteken lesz a szakmai gyakorlat utolsó napja, szombaton indulnak haza. Jó utat kívánunk nekik, és várjuk, hogy benyomásaikat élőben is átadják…
DIÁKJAINK ÖNKÉNTES MUNKÁJA A FESZTIVÁLON A Vegyészeti-Technológiai Iskola diákjai önkénteskedtek az október 10. és 20. között megtartott Mentálhigiénés Fesztiválon Szabadkán, amelynek keretében számos tribünt, kerekasztal-beszélgetést, műhelyt, interaktív előadást, kiállítást és más aktivitást tartottak. Ezzel is igyekeztek felhívni a figyelmet a lelki egészség fontosságára, a mentális egészség megőrzésére.
- Volt már lehetőségem önkénteskedni, most pedig szerettem volna további tapasztalatokat szerezni, segíteni, amiben tudok, és valami újat tanulni a lelki egészséggel kapcsolatban. Konkrét feladatunk a fesztivál népszerűsítése volt a városközpontban felállított standon. Humanitárius segélydoboz, kupakgyűjtő doboz és egy olyan doboz állt a látogatók rendelkezésére, amelybe papírra írt napi, heti, évi szép emlékeiket tehették… – magyarázza Nevena Jovanović, III-11 osztályos tanuló.
AZ ÚSZÁS JÓ ISKOLA Víz vagy szárazföld, neki nem számít. Két lábbal áll a földön, ám úgy úszik, mint egy delfin! Ő Fábrik Paula, a Vegyészeti-Technológiai Iskola III-4 osztályos tanulója, leendő cukrász, a víz, a medence, az úszás szerelmese. Hatéves kora óta minden nap edz, és az elért eredményei azt igazolják, hogy az erőfeszítés kifizetődik.
- Az óbecsei versenyen második lettem, Nišben második és harmadik, Kragujevacon második, és itt helyben, Szabadkán – első. A szabadkai Spartak Prozivka úszója vagyok, a Kardszárnyú delfin úszóklub tagja. Jelenleg Miroslav Udicki az edzőm, a sétaerdei medencében pedig, ahol elkezdtem, Nevena Kalac tanított.
A ZENE NEM A SKÁLÁKON, HANEM A LELKÜNKÖN KERESZTÜL „LÉLEGZIK” Ötperces szünet a Vegyészeti-Technológiai Iskolában. Zongorahangok szűrődnek ki a könyvtár nyitott ajtaján... A diákok arra járnak, hallgatóznak, betérnek, jól érzik magukat. A „tettes” a zongoránál ül, ujjai röpködnek a billentyűkön... Jovan, nem tudtuk, hogy ilyen jól játszol! – el vagyunk ragadtatva. Jovan Radišić, IV-11 osztályos tanuló (leendő környezetvédelmi technikus) pedig szégyenlősen elárulja:
- Kiskorom óta zongorázom. A nővérem járt a Zeneiskolába, tőle sajátítottam el némi tudást, valamennyit pedig magamtól. Nem mondhatom, hogy kiváló vagyok, de idővel megtanultam. Otthon is van zongorám, akusztikus gitárom, millió hangszerem! Minden hónapban veszek valami újat.
